Angyali találkozások
Az utolsó székely siratója
2024-10-17 19:26:19-kor
Nézem a tiltakozó nyár lankadatlan perzselésétől vibráló levegőjét, s érzékelésem tudom megcsal, mert mintha két világ között lebegnék, és erőtlenül hanyatlok arra a saroglyára, amit a múlt megjárt útjainak vándorai fontak nekem vesszőből, s várom, remélem, hogy lesz még két ember, aki azt gyalog...
Tovább olvasom »
Mamácska szakácskönyve – Szülőke tekenője
2024-10-17 18:49:32-kor
Hűvös párafüggöny ereszkedett az első augusztusi reggel elé, melyet már félrelibbenteni sem lehet. Átszelem az udvar harmattól csillogó, perzseléstől felkunkorodott fűszőnyegét, és kinézek a gyenge széltől megkócolt utcai fákra. A napsütés kajánul rámosolyog a hajnali utcákra, és lassan szétterít...
Tovább olvasom »
Az utolsó liliom
2024-10-17 18:33:03-kor
Az Apámmal töltött időben átrendeződtek bennem a rangsorok, és könnyebben engedtem el világi határidőket, kevéssé izgultam hiú dicsőségvágytól hajtott feladataim miatt. Megértettem, hogy ez az egy olyan bűn létezik, ami a jóból ered, és ez az ősbűn prototípusa, ami alattomban, sunyi módon ejti ra...
Tovább olvasom »
Őrségváltás a strázsán
2024-07-15 23:37:42-kor
Nagyon szeretem a múltba visszakanyarodó beszélgetéseket, és a valódi beszélgetések ilyenek, mert a lényeget keresik, ami mindig az elődök mintájából szökik szárba. Az idős emberek olyanok e beszélgetésekben, mint a nagy lombú, erős tölgyek, akiknek gyökerén ott csillog az a makk, amiből életük k...
Tovább olvasom »
A lélek utazásai
2024-07-15 23:35:44-kor
Halkan lépek a folyosó közepén résnyire nyitott ajtó hívogató félhomályába. Pirkad még, és szürke felhőhegyek mögött a csillagokkal küzdve pislákol még a nap. A szobából kiszűrődik a kis olvasólámpa fénye, így gondolom, hogy kedves lakója már ébren van, és ha olvas, akkor jól is van. Bekukkantok ...
Tovább olvasom »
Lelkek rokonságában ajándékozott életek
2024-07-15 23:31:04-kor
A délelőtti Bibliaórán arról beszélgettünk, hogy mit érzünk akkor, amikor valamiről azt véljük, hogy felemelő. Valójában számomra az is felemelő érzés, hogy tizenhét nyolcvan-kilencvenéves emberrel együtt lehetek heti egy órát úgy, hogy Istenről beszélünk.Az Istenről való beszédet már a pogány fi...
Tovább olvasom »
Buzdítás az intelmekre
2024-07-15 23:29:18-kor
Anna elmélyülten, magas alakjával a gyúrótábla fölé görnyedve alkotott, és az omlós tészta kedves kis alakzatokká formálódott meleg ujjai között. A konyhában mellette mosogattam, szót sem váltottunk, de hátamon éreztem valami meleg bizsergést, ami miatt lopva oda-odatekintettem a csendes leányra....
Tovább olvasom »
Kilépés az időből I.
2024-07-15 23:23:07-kor
Felnövünk, és felnőttként kialakítjuk az önálló életünket, magunk mögött hagyjuk a szülői házat. Jó esetben van szülői ház, s csak egy van; nekem megadatott. Azt, hogy mikor lettem felnőtt, azt nem tudom, mert a mai napig rászorulok idős szüleim támogatására, megerősítésére és még kellenek nekem,...
Tovább olvasom »
Kilépés az időből II.
2024-07-15 23:19:38-kor
(Előző rész: Kilépés az időből I.)Amikor az ember ereje teljében van, nekimegy minden feladatnak, és gyorsan, hamar akar nagy dolgokat végbevinni, mert erőt érez magában. Ehhez a lélek buzgalmát segíti a test is, mely tetterős és szép, néha e szépség is elkábít bennünket és abban tetszelgünk, ami...
Tovább olvasom »
Kilépés az időből III.
2024-07-15 23:18:09-kor
(Előző rész: Kilépés az időből II.)Nagy forróságot sejtet a harmatszöktető reggel, a hűvös hajnali pára lassan illan el ruhámról, de még hosszú utazás vár rám. Ráz a busz, én éppen a kerék fölötti ülésre ültem. Olvasok, de tekintetemet vonzza az élő táj minden képe, ha csak egy szemvillanásnyi id...
Tovább olvasom »
A legszebb karácsonyi történet
2024-07-15 23:12:09-kor
Amikor szívemben megszületett a felismerés, hogy a hagyomány szent tanúi még itt élnek köztünk, tudatosan kezdtem el keresni az emberség hagyományának receptjét, és kerestem az emberekkel való találkozásokat is, hogy megmenthessek valamit ebből az örökségből, amitől már az én generációm is megfos...
Tovább olvasom »
A zarándok képzése
2024-07-15 23:09:00-kor
Már későre járt, ám még mindig csomagoltam, dobozoltam, kis zacskókba dolgokat pakolgattam, s a táskák egyre csak dagadtak. A tálcán elnyúló aranybarnára sült kövér kalácsra néztem, s most mégis kevésnek tűnt, lehetne egy méterrel is hosszabb, hogyan szeljem így százfelé! Nagy vállalkozásomra gon...
Tovább olvasom »
A gyakorlati jóságról
2024-07-15 23:06:38-kor
A jóra való törekvés az ember személyiségének legbensőbb mozgatórugója, minthogy a Legfőbb Jó, az Isten teremtményei vagyunk. Meglátáson szerint olyan elfojthatatlan törekvésként, adottságként van elrejtve emberségünkben, mint a járás, a beszéd képessége, mely megfelelő környezetben aktiválódik. ...
Tovább olvasom »
Hogy felfogjuk a lényeget
2024-07-15 23:02:50-kor
Már régóta tudom, hogy a napomnak soha nem akkor van vége, amikor a munkából hazafelé igyekszem, s ennélfogva már soha nem igyekszem, hanem minden fáradtságon át szívem látásával kísérlem meg észrevenni a lelkeket, mert a velük való találkozás engem is bölcsebbé tesz. Különösen a fiatalok felé v...
Tovább olvasom »
Időutazók az örökkévalóságban
2024-07-15 22:57:32-kor
Csütörtöki napokon az idős hittestvérekkel Bibliaórára verődünk össze kis kápolnánkban. Most Úrnapjára esett az alkalom, s amint a tabernákulum előtt kis körben gyülekeztünk, mintha a levegő is sűrűbbé vált volna. Akiről beszéltünk, akit ünnepeltünk, már várt ránk a kápolna sűrű apologetikus lev...
Tovább olvasom »
Séta az igazság folyósóján: akik tudnak szeretni
2024-07-15 22:54:16-kor
Már a délutánt kurjantotta bennem a lelkiismeret, hogy ebédnél Laci bátyámnak ígértem; mielőtt elmegyek, majd hozzá is benézek. Komolyan birokra kelek az idővel, hogy mindenkihez elmehessek, de a jó szó olyan óhaj, ha kívánságra menne, sosem érnék haza a hosszú folyosón kilincselő szeretettel. Ol...
Tovább olvasom »
A néptanító Tündér Ilona
2024-07-15 22:48:46-kor
A májusi meleg óvatosan kaparássza az ajtók, ablakok tokjait. A reggelekben elrejtőzik a meleg, majd a délközeli percekben váratlanul ólmos fáradtságot hozva tör be az emberek kedélyébe. Felpiszkálja a kábító napsütés a téli ólmos fáradtságot, és a lelket is emlékek frissességével pezsdíti fel.So...
Tovább olvasom »
Az otthont a béke adja, nem az állam
2024-07-15 22:46:02-kor
Az ember némiképp békében él addig, amíg nem tudja elméjével, egyre táguló gondolkodásával a valóságot befogni. Talán annak okát is megértettem, hogy miért vágyódunk vissza olyan szentimentális gyengédséggel régmúlt időkbe, a gyermekkorunk karácsonyi hangulatába, amikor mindent olyan rendezettnek...
Tovább olvasom »
Ha nem lesznek bácsik és nénik, nem talál hitet e földön
2024-07-15 22:39:01-kor
Esőt csavar a fellegekből a tél utolsó szorítása. Erőlködik a szél, borzolja a rügyeket pattantó fák éledező koronáját, veri a kibomló virágokat a langyosodó víz, és a felfelé törő fűszálak sűrűsödő tengere kacagja ezt a hatalmát veszített, gyengélkedő telet: már győzött az élet és a húsvéti remé...
Tovább olvasom »
A hagyományt őrizni kell, nem teremteni
2024-07-15 18:30:30-kor
Ahogyan ébredezik a természet, édes izgalom járja át az embert, ami kiűzi a szabadba, a kertekbe, erdőkbe, és ott ég az erekben a munka, az alkotás lángja. Először a csalánokat vettem észre és emlékszem, egyik hosszú, reménytelen tél végén a barátnőm mindig azzal vigasztalt, hogy ha kibújt a csal...
Tovább olvasom »
Ha én rózsa volnék, szemzés után nyílnék
2024-07-15 18:20:20-kor
A hirtelen betörő tavasz földet, szívet, madarakat izgató erejét szomorúan megtörte a szürke félhomályt szemünk elé húzó eső. A hideg, viharos szél belekapott éppen megszülető reményeinkbe is és érzületeket elnehezítő mélabússággal némította bele az emberek szívébe a tavaszi napsugártól oly könny...
Tovább olvasom »
A fiókos szekrény titka
2024-07-15 18:09:44-kor
Kora reggel, a komor árnyékot vető fák közül lépek a sötétséget elvágó idősotthon nyálkás lépcsőire, melyek a visszavonulásra ítélt télnek az ébredő tavasszal vívott küzdelmének utolsó nyomait hagyják meleg csizmám talpán. A lassan kivilágosodó szobák fényei az ébredő, lassú mozgású emberek életé...
Tovább olvasom »
Kotorászás a szülői lélekjelenlét fiókjában
2024-07-15 17:25:48-kor
A fiókos szekrény szobájához már fény nélkül is odatalálok. Néhány napja az idősotthon olvasói között végigszaladt a fiókos, múlt kincseit rejtő szekrénykéjének titka és a soha nem látott lakótárs váratlanul mindenkinek a lelkét megbirizgálta. Soha nem látták az asszonyt, mert szobáját, ágyát nem...
Tovább olvasom »
Az önmagát kereső ember rátalál az Istenre
2024-07-15 17:22:36-kor
Fáradt nap után lépek a zsúfolt vonatra, hely is alig akadt, így a fülke előterébe szorultam a pótülésekre. Gyakran ülök ide, így nem kell hallgatnom a világ zaját a zavaros gondolatokat megfogalmazó emberi nyelvek kavalkádjában, alig van értelmes beszéd. Egy csuklyát a fejére húzó, fiúval szembe...
Tovább olvasom »
Kereszt a padlásablakban
2024-07-15 17:21:19-kor
Néhány álmos óra volt még hátra az eseménytelen hajnalból, azonban a lassan kelő nap meglepett bennünket. 46 fős csoportot szállítottak a határról a táborba. Ukrán anyák érkeztek sérült gyerekeikkel. Több fordulóval hozták őket, mert a gyerekek izgatottak voltak, nehezen viselték a tömeget. Alig ...
Tovább olvasom »
Menj be a tiszta szobádba!
2024-07-15 17:17:50-kor
Felnőtt életünk álságos tennivalóinak hajkurászása annyira el tud bennünket ragadni múltunk legmélyebb valóságától, hogy egy-egy véletlen találkozás szinte visszaránt bennünket saját valónk eredeti világába. Nagyon messze tudunk sodródni ettől a világtól! Annyira messze, hogy azt az igazit, azt a...
Tovább olvasom »
Vízen kullogó nyomában
2024-07-15 17:16:10-kor
Idős barátnőmhöz tekertem el este biciklivel, minden látogatásnak örül. Úgy ült ott, a megszokott széken, arccal az ajtó felé fordulva, mint egy imádkozó szent szobor. Igen, én őt mindig imában találom. Van úgy, hogy az imakönyvéből imádkozik, és ha öreg, sokat látott szemei elfáradnak már, a sz...
Tovább olvasom »
Egy pillantás
2024-07-15 17:14:45-kor
Balatonparti pihenőnkön arcommal a szélnek fordultam, és hagytam, hogy ütögesse bőrömet a kemény légnyomás. Átnéztem a szélen, bele a ragyogó napsütésbe, és a kékké lett nagy hullámokkal strandolókat izgató szép vízen állt meg a tekintetem. Olyan szép volt ez a lassan benépesedő hosszú strandon. ...
Tovább olvasom »
Bölcsek az élet katedráján
2024-07-15 17:13:32-kor
Mindennapjaink, és egész életünk során találkozások határozzák meg a velünk történteket. Találkozásokban tanulunk, kapjuk a feladatokat, sokszor találkozásokkal való találkozások vágyaira tesszük fel az életünket. Találkozásoktól várunk, és remélünk sok mindent. Találkozásainkat csak részben tudj...
Tovább olvasom »
A pej ló
2024-07-15 17:11:20-kor
Amikor 80-90 éves idős emberekkel vagyok együtt, megérintenek olyan dolgok, amik leírhatatlanok, és amikor ezeket a leírhatatlannak tűnő dolgokat le akarom írni, beleütközöm az emberi korlátokba. Miért van ez? Már régóta gondolkodom ezen. Most, amikor nem tudunk hétről-hétre imaalkalom kapcsán ös...
Tovább olvasom »
Talál-e hitet a földön?
2024-07-15 17:09:45-kor
Ugye mindannyian tudjuk, hogy milyen nehéz akkor állhatatosnak maradni, ha semmi sem úgy alakul, ahogyan azt mi elterveztük, vagy jónak vélnénk. Amikor talán mindenhonnan elutasítanak bennünket, gyakran a hozzánk legközelebb álló szeretteink is elfordulnak tőlünk. Igen, ezek a legnagyobb sebek, m...
Tovább olvasom »
A békességszerzők
2024-07-15 17:08:58-kor
Boldogok a békességesek: ők Isten fiai. (Mt 5,9) A békességszerzőket érti Jézus ez alatt, akiknek szerepük több, mint a béke élvezete. Azok a békességszerzők, akik a megromlott emberi kapcsolatok helyreállításán, a haragosok kibékítésén, és a kiengesztelődés előre mozdításán fáradoznak. Ma divato...
Tovább olvasom »
Tükörkép egy linzerkoszorúban
2024-07-15 17:06:10-kor
A vonaton egyedül ültem egy nyitott kupéban, és az olvasott könyvemet már eltettem, mivel közeledtem az úti célomhoz, amikor egy meglehetősen kapatos ember dülöngélt be a félig behúzott ajtón.– Leülhetek? – kérdezte, bár a nyelve nehezen forgott… – Nem – válaszolt saját magának, mielőtt én bármit...
Tovább olvasom »
Tükörkép a vályúban
2024-07-15 17:04:46-kor
A valódi, felnőttkori megtérések mindig sebzettségekben, bukásokban lepnek meg bennünket. A minket mindig szólongató, bennünket mindig hazaváró Istennek tékozló gyermekeiként csatangolunk sokáig e nyughatatlan világban. Nincsen még egy olyan markáns evangéliumi rész, mint a tékozló fiú története,...
Tovább olvasom »
A találkozások Istene
2024-07-15 17:03:41-kor
Visszagondolva az emberi kapcsolataimra, az aktuálisan vallott értékeim mindig radikálissá tettek. Radikalizmusom azonban nem szélsőség volt, ám elkerülhetetlenné tette a fennálló rendszerek őszintétlenségének bírálatát. A bírálat erőteljessége, eszközrendszere a tapasztalataim megszerzésével fin...
Tovább olvasom »
Kezességet vállalni a másik emberért
2024-07-15 17:02:45-kor
Kis tanítványom kétségbeesetten hívott fel egyik délután, és köszönés nélkül belekiabálta a telefonba, hogy baj van. Iskolai balhéi, a tanároknak való beszólásai, és viselkedése következtében több szaktanári figyelmeztetése is van már. Mivel apukája és nagymamája egyedül nevelik, a családsegítőve...
Tovább olvasom »
Karácsonyfa díszei
2024-07-15 17:01:14-kor
„Íme a szűz gyermeket fogan és fiút szül…” – így született meg a remény erre a világra, ez az emberiség karácsonya. Karácsony kapujában Jézus születéséről hallunk. Nagy esemény volt ez, hiszen már Izajás próféta megjövendölte, a zsidó nép hitt benne, s várták is őt. Mégis, amikor megérkezett, a ...
Tovább olvasom »
Képeslap Istentől
2024-07-15 16:59:09-kor
Azokat a helyeket, ahol rossz dolgok történtek velünk, nem szeretjük, és talán nem is szívesen megyünk oda vissza. Ha mégis meg kell tennünk, akkor is igyekszünk gyorsan magunk mögött hagyni életünk töréseinek szomorú színhelyeit. Néha azonban mégis segíthet az, ha szembenézünk félelmeinkkel. Vel...
Tovább olvasom »
A vonaton maradt fiú
2024-07-15 16:57:32-kor
Anyám kivitt az állomásra. A téli hidegben a néptelen peronon árválkodó padon egy csuklyás alak ült, kezében telefonját tartva, és füleimnek dübörgő szörnyűséget hallgatott. Szinte azonnal arra gondoltam, hogy majd rászólok, hogy ez talán mást nem érdekel, a fiú azonban – akit a csuklya mögött le...
Tovább olvasom »
A vasutasnő I.
2024-07-15 16:53:36-kor
Péntek délután, a szokásosnál zsúfoltabb volt a vonat, nem kívánkoztam a kupéba, kívül maradtam, hogy maszk nélkül lehessek, már fojtogatott a félelem újkori jelképe. Csodás nap után ölelt át a fáradtság, és én egy kedves néni okos tanításának lenyomatát mélyítgettem a szívemben, és boldogan simu...
Tovább olvasom »
A vasutasnő II.
2024-07-15 16:50:42-kor
Bevallom, megérintenek az emberek. Amikor valakivel találkozom, az emberi, a bűnös mögött keresem az istenit, akit Isten belé rejtett, hogy a bűntől, sebzettségtől, csalódásoktól – valljuk be, leginkább az öncsalódásokból, sőt öncsalásoktól – szikessé váló, szeretetre éhező, fejlődni akaró rejtet...
Tovább olvasom »
Lábak az ülésen
2024-07-15 16:48:34-kor
A délutáni perzselésben a peronon sétáltam fel s alá, amíg a forró vágányra megérkezett a vonatom. Felkapaszkodtam, és a fülledt kocsi előterében ültem le. A nagy hőség szinte fojtogatott, de benéztem az utastérbe, hogy hol tudnék helyet találni? Egy fiatalasszony ült a szélső ülésen, mellette na...
Tovább olvasom »
Örökre barátok
2024-07-15 16:47:27-kor
Kedves kis tanítványom hívott meg bennünket ballagására, mely ünnep után ebédre is hivatalosak voltunk. Izgalmas helyzet volt belecsöppenni egy családi összejövetelbe, ahol szinte senkit sem ismertünk. A házba belépve minden helyiségből anyukájuk szoknyája mögé bújó gyermekfejek kukucskáltak ki, ...
Tovább olvasom »
Útlevél a mennyországba
2024-07-15 16:44:24-kor
Az idősek otthonában minden délelőtt elég mozgalmas, száz emberről gondoskodunk, és bár van egy megszokott napirend, a száz lakónak szükségletei, kérései és fájdalmai egész nap szolgálatban tartanak bennünket. Én is mindig futok valahova, és igyekszem nem elfelejteni azokat az apró kéréseket, ami...
Tovább olvasom »
A temetői ölelés
2024-07-15 16:42:27-kor
Nagymamám már 25 éve meghalt, és ritkán ugyan, de kijárok a temetőbe, hogy egy csokor virágot vigyek a sírjára. Ilyenkor az egykori kislány pityergős panaszait is hallhatja a túlvilág. Ezen a napon a húgom, és a fiai is velem tartottak. A vasárnap délutáni forróságban némán toltuk fel a biciklike...
Tovább olvasom »
A megmentett I.
2024-07-15 16:39:12-kor
Nyáron szeretek a forró vonat előterében leülni, ahol senkivel nem kell az ülésen osztozni, és nyugodtan tudok olvasgatni hazafele. Egy nyári délutánon ez a hely már foglalt volt, egy férfi ült a lehajtható ülésen, mellette egy kopott kerekesszék, benne egy üveg kóla. A férfi vörös arca gyűrött, ...
Tovább olvasom »
A megmentett II.
2024-07-15 16:35:29-kor
Kedden késett a vonat. A salakot rugdosva várakoztam az őszi szélben, és a látóhatárt kutattam, a kanyarban látni szoktam a piros vonatot, ahogy befut a sorompó mellé. Valójában nem is a vonatra vártam, izgatott voltam, hogy János, a megmentett is fent lesz-e a kocsin. Úgy volt minden, ahogy egy ...
Tovább olvasom »
« Újabb bejegyzések | Régebbi bejegyzések »