Talál-e hitet a földön?

Ugye mindannyian tudjuk, hogy milyen nehéz akkor állhatatosnak maradni, ha semmi sem úgy alakul, ahogyan azt mi elterveztük, vagy jónak vélnénk. Amikor talán mindenhonnan elutasítanak bennünket, gyakran a hozzánk legközelebb álló szeretteink is elfordulnak tőlünk. Igen, ezek a legnagyobb sebek, melyek a családi kapcsolatokban békétlenséget tudnak okozni. Mennyire boldog lehet az az édesanya, aki nap mint nap magához ölelheti rakoncátlan porontyát! Nekik azt mondanám, hogy soha ne bántsák őket, mert ma a rossz gyermeknevelési szokásaink következményeként, a válásaink sebzései miatt bizony sok gyermek akár el is utasíthatja szülei szeretetét. Ez ugye nem igazságos – mondjuk.

Jézus arra tanít bennünket, hogy a szüntelen imádkozásba nem szabad belefáradni. Fontos, hogy ezt a mondatot helyesen értelmezzük. Sajnos az ember imádkozáson leginkább az Istentől való kéregetést érti. Bizony, gyakran nem kapjuk meg azt, amiért imádkozunk, és ilyenkor nagyon hamar elcsüggedünk. Istennek azonban háromféle válasza van az imádságainkra.

Igen gyermekem, és megkapjuk amit kértünk.
Nem gyermekem, ez nem szolgálja az üdvösségedet, csak a kényelmednek lenne jó!
Még nem, mert még nem vagy hozzá elég érett, sok mindent kell még tanulnod, de bízz bennem!

Biztosan mindenki látott már durcás kisgyermeket, aki nem kapta meg azt amit éppen kért, ezért sírni, hisztizni kezd, a földre is veti magát, talán még a szülőknek is nekimegy. Jézus megváltása az örök életet jelenti, és az üdvösségünket szolgálja. Helytelenül gondolkozik az a keresztény, aki Jézusra úgy tekint, mint egy olyan királyra aki arról gondoskodik, hogy az életünk kényelmes, komfortos, és lehetőleg boldog legyen itt a földön.

Jézus egyik példabeszédében olyan bíróról beszél, aki nem félt az Istentől, és embertől sem tartott. Barsi Balázs ferences szerzetes azt mondja erről a példabeszédről, hogy milyen jó világ volt az, amikor csak egy ilyen bíró volt: Istentől nem félt, és embertől sem tartott. Egy özvegyasszony igazságot akart kérni magának ettől a bírótól, és szüntelenül kérte, követelte tőle ezt. A bíró az asszony állhatatossága miatt megadta neki azt amit kért. Ennek kapcsán kell feltennünk azt a kérdést, hogy „vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel nappal hozzá folyamodnak?” Hát milyen a mi hitünk? Hát csak akkor jó az Isten, ha megadja nekem azt amiért hisztizek? Hát nem jobban tudja az én Mennyei Atyám, hogy mire van leginkább szükségem az üdvösségemhez? Hát ad egy felelős szülő a pici gyermeke kezébe kést, kormányt, vagy pénzt?

Nagy baj, hogy a fogyasztói társadalomba akarjuk az Istent is beilleszteni. Isten nem része ennek az anyagi világnak, és az ember jövője sem ebben az anyagi világban van. Krisztus követése átvezet bennünket az anyagi világ határán, és ezen az úton oda érkezhetünk el, ahonnét származunk, az Istenhez.

Nagy kár az, hogy itt, ezen a Föld nevű bolygón több szempontból sem úgy viselkedünk, mint ahogyan az vendéghez illenék. Isten nekünk adta ezt a világot, hogy uralkodjunk fölötte, de mit szólnánk hozzá ha Krisztus, a mi királyunk most megérkezne, és tetten érne bennünket? Mit tettünk mi ezzel a világgal és hol rejtegetjük azt a világot, amit Jézus kereszthalálával megszerzett nekünk: az Isten országát?

Mert ha ez a Föld nevű bolygó nem lesz az Isten országa, akkor nem más ez, mint egy szétrohadó nagy anyaggolyó. Ám ha Krisztus eljön, akkor igazságot szolgáltat nekünk: „csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön talál-e hitet a Földön?” Ez pedig azért nagyon fontos, mert a hit nélküli dolgok, emberek mind elveszek az anyagi világgal együtt.

Talán a te életedben sem úgy alakulnak a dolgok ahogyan azt szeretnéd vagy igazságosnak gondolnád. Talán tele van a szíved keserűséggel, mert öreg vagy, beteg, csalódott, elvesztetted a munkádat, nem jutsz ötről a hatra, de hidd el, ezek mind nem számítanak. Szüntelenül imádkozni ugyanis nem azt jelenti, hogy mormolom a betanult imákat, hanem azt, hogy minden cselekedetemben az Isten törvénye vezérel, és döntéseimben az sem ingat meg, ha ezért mások megítélnek, elfordulnak tőlem a szeretteim, elesek valami haszontól, vagy a szívem tovább sajog. Ha nincsenek sebeink, hiányaink, akkor Istenre sincsen szükségünk.

Mert milyen az ember? Kér valamit, megkapja, aztán újabb vágy tölti meg a szívét, és kér valami nagyobbat.

Csak egyet kell kérnünk, az üdvösséget, és akkor jön el életünkben az Isten országa. Talán neked is van valami mély, emberi vágy a szívedben, mert valakire vársz, aki nem jön el. De egyetlen embert sem birtokolhatunk a szeretettel. De ha a szeretetben elengedjük ezeket a vágyakat az Istenbe, ott majd helyreállhat minden. Akkor, ha már most átlépünk az anyagi világ fojtogató bűzéből a Mennyek országába, és akkor, ha eljön az Emberfia, talál hitet ezen a földön.