Kezességet vállalni a másik emberért
Kis tanítványom kétségbeesetten hívott fel egyik délután, és köszönés nélkül belekiabálta a telefonba, hogy baj van. Iskolai balhéi, a tanároknak való beszólásai, és viselkedése következtében több szaktanári figyelmeztetése is van már. Mivel apukája és nagymamája egyedül nevelik, a családsegítővel is kapcsolatban állnak, és fegyelmi tárgyalást helyeztek kilátásba, aminek az is lehet a következménye, hogy kicsapják az iskolából. A hatodikos kislánnyal már sokat beszélgettünk erről, és kiképzés alatt áll, hogy hogyan is lehetne úgy irányítani az életét, hogy az jó legyen, és elkerülje ezeket a helyzeteket.
Nevezzük Lucának a kislányt, akit édesanyja kiskorában elhagyott, és azóta nincsen vele kapcsolata, a bíróság az apjának ítélte őt. Fél, hogy esetleg intézetbe is kerülhet, ha az apját ez bajba sodorja, ha őt kirúgják az iskolából. Patthelyzet alakult ki: hozzám fordult, nem hagyhatom figyelmen kívül, és léptem. Beszéltem az igazgatóhelyettessel, akit ismerek, és elmondtam neki, hogy Lucának milyen jó képességei, és tulajdonságai vannak, és én nagyon szeretem őt, több alkalommal volt is már nálam, és soha semmi gondom nem volt vele. Sajnos tényleg csehül áll a dolog, és intézkedést terveznek.
– Én kezességet vállalok Lucáért, még ne hívják össze azt a tárgyalást – mondtam neki, segítek ennek a családnak. Kezességet vállalni valakiért. Amikor Lucának elmondtam, nem értette, hogy ez mit jelent.
Az ókorban, amikor valaki kereszténnyé akart lenni, egy kezesre volt szükség, aki őt a keresztény közösségnek bemutatta, és elmondta, hogy szándéka komoly, életét Krisztusban meg akarja jobbítani, megtért, és el akarja sajátítani a keresztény életvezetés szabályait. Ekkor kezdődött meg a katekumenátus, a hittanulói szakasza életének, és éveken keresztül a kezesre való tekintettel járhatott a gyülekezetbe, majd ha a kezes tanúsította, hogy életében a krisztusi magatartást elsajátította, és szakított minden bűnnel, akkor keresztszülőket választhatott, majd megkeresztelkedve a közösség teljes jogú tagjává vált. Amikor üldözték a keresztényeket, és titokban gyűltek össze vasárnaponként kenyértörésre, a kezes szerepe elengedhetetlen, és felbecsülhetetlen volt. Sokszor ugyanis lehetett az üldöző pogány császár kémeitől is tartani, és kezes híján az egész közösségre halált hozó veszélyt jelenthetett volna egy új belépő, kinek szándékaiért senki nem kezeskedett.
Ma szeretjük a problémamentes embereket, azokkal szívesen beszélgetünk a kereszténységről, elvisszük őket zarándoklatokra, imatalálkozókra, és jól lehet velük sopánkodni azon is, hogy ma mennyire nem hívők az emberek. Ám Krisztus minket a problémás emberekhez küld, és amikor egy ilyen problémás ember telefonon felhív téged, akkor Isten van a vonalban, le ne tedd a kagylót! Lucának börtönviselt apja van, aki küzd az előítéletekkel, pedig megtért, és jó akar lenni. Előítéleteit Luca is megkapja, de erről én azt gondolom, hogy Jézus egy ilyen Lucából csinálta azt a Mária Magdolnát, aki egyedül állt a kereszt alatt, és most nekem is meg kell előlegeznem Lucának ezt a glóriát, amit mi most még nem, de Isten ott látja Luca kezességgel elkísért életében.