A békességszerzők
Boldogok a békességesek: ők Isten fiai. (Mt 5,9) A békességszerzőket érti Jézus ez alatt, akiknek szerepük több, mint a béke élvezete. Azok a békességszerzők, akik a megromlott emberi kapcsolatok helyreállításán, a haragosok kibékítésén, és a kiengesztelődés előre mozdításán fáradoznak. Ma divatozó szóval ők a mediátorok. Akik a szeretetlenségek bűzös, fekélyes sebeihez azért mernek hozzányúlni, mert ismerik az igazságot, és ennek a tekintélyével szolgálják a békét, a szeretetet. A szeretet munkásai, a szeretet orvosai ők, akik voltaképpen az üdvösséget mozdítják elő, mert Isten a szeretet.
A béke nem a kapitalista, és politikai hatalmat bírók játékának mellékterméke. A béke az Istennel való kapcsolat, az Istenben élés, a szeretet váltók nélküli vágánya. Itt nincsen vágányzár, nincsen blokád, elterelés, és nem fogy el a sín. Ez egészen az Égig vezet, ez a keresztút, ez maga az élet. Ezen az úton kell néha Cirenei Simonná válni, aki megfogja a szenvedő keresztjét, és segít neki vinni egy darabon. Akár úgy is, hogy a sajátját leteszi, és majd később visszamegy érte. Békességszerzőnek lenni egyenlő Krisztus követőjének, azaz kereszténynek lenni. Ha nem munkálkodunk a békességért, azaz a másik ember üdvösségén, akkor bennünk sem lehet béke. Ám e békéért saját belső békétlenségünk ellenére is tudunk dolgozni, mert erőtlenségeinkben Isten tesz minket képessé erre. Ekkor hagyjuk az út szélén saját keresztünket, hogy másoknak segíthessünk.
Korunkban gyakran helytelenül értelmezzük a békességszerző feladatunkat. Egy családban a helytelen úton haladó gyermek, vagy rokon cselekedeteit nem nevezzük meg, csak hogy béke legyen. Jézus mindig diagnózissal kezdte a gyógyítást, ettől mi sem nem tekinthetünk el. Ha nem szólunk, és ráhagyjuk a másikra a bűnt, akkor nem békét csinálunk, hanem bűnrészessé válunk, és mulasztás terhel bennünket.
A békességszerző ember bátor kell, hogy legyen, de bátorsága gyümölcsöt terem, és éppen abban rejlik bátorságának ereje, hogy nem a maga erejéből cselekszik. A békességszerző munkához ugyanakkor nagy türelem is kell, mert meg kell várnunk, amíg a másik is akarja a békét. Ez pedig csak akkor következik be, ha addig is kitartunk a szeretetben. Szeretnék kiengesztelődni valakivel, de ő megkeményítette a szívét, és ellenáll. Ám én szeretem őt, és kivárom, amíg a békességszerző munkámhoz Jézus is hozzáteszi az isteni részt.
Az üdvösség munkásainak Jézussal kell együtt dolgozniuk. Ne akarjuk az isteni részt magunk elvégezni, mert az kevélység. Csodát tenni csak Isten tud, de békés életünk, melynek békéjét semmiféle sorscsapásban, világkatasztrófában nem veszítjük el, jel a világban, mely jel a békességszerzés első állomása. Enélkül nem megy. Az egyetemes békét pedig Jézus már megszerezte a megváltó halálával, és ez az alapja mindennek: Isten végleg kiengesztelődött az emberrel. Csak ezt ne rontsuk el! Béke legyen veletek!