Akiket elküldöttek

A hetvenkét tanítvány elküldésével Jézus hatalmából részesültek e küldöttek. Amikorazok első elküldésükből nagy örömmel tértek vissza, „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.” Akkor teljes, és igaz az örömünk, ha azt cselekedtük, ami az Isten akarata. A tikkasztó nagy melegben nem az az öröm, ha frissítő zuhanyt vehetünk, vagy egy pohár hideg vizet ihatunk. Ezek időleges dolgok, és ezután újra melegünk lesz, majd ismét megszomjazunk. Ha Isten akaratát fürkésszük, akkor a vasárnapi kegyelemből a hét közben sem kell kiesnünk, különben elveszítjük a vonalat, és nem kapjuk meg Istentől a feladatokat. A keresztény ember öröme az igazságosságban rejtezik, és ezt kell kutatni, még akkor is, ha fejünket lehajtva, kúszva-mászva férgek között kell nyirkos barlangokban araszolnunk a fény felé, ami csak dereng, valahol a távolban, és előttünk egy csúf labirintus meredezik. Ide küldött el bennünket Jézus, mint a 72 tanítványt, ez az a világ, ahol a sátán a fejedelem. A derengő fény az üdvösségünk, ez az egyetlen cél, amit soha nem veszíthetünk el.

Munkám során e világban marakodó, békét elejtő emberekkel foglalkozom, akik közé szakadékot vert az ellentétes vélemény, és indulatokat a nyomában beomló szeretet. Ilyen járatok tisztítása fáradtságos munka, és közben mindenki hajtogatja a maga igazát. Nekem pedig az igazságot kell képviselnem, melyet mindkét oldalról támad a saját igazság győzelmét hajszoló nyerési vágy. A keresztény igazságosság a régi katekézisek tanítása szerint „abban áll, hogy a keresztény

Isten és az Egyház minden parancsát megtartja, s azért nem csak a bűnös cselekedeteket, hanem a bűnös gondolatokat és kívánságokat is kerüli. Isten szemében nem elég csak az emberek előtt igaznak, »a becsület emberének« lenni, hanem szívben, és titokban is Istennek tetszően élni. Ha tehát valaki nem is gyilkol, lop, vagy nem is követ el nyilvános bűnöket a szüzesség ellen, de szívében irigységet, fösvénységet és tisztátalan vágyakat táplál, nem juthat a mennyek országába.
A kereszténynek nem szabad azon jó cselekedetek miatt, amelyre kötelezve nincs, elhanyagolnia azt, a mire Isten, vagy az Egyház, vagy általában a kötelmei (ti. az állapotbeli kötelességei V.P-né megjegyzése) kötelezik; nem szabad például alamizsnát adnia más tulajdonából, vagy bucsut járni, s ez által gyermekei, vagy munkaadója iránt való kötelmeit megsérteni.
A kereszténynek a jónál, a mit tesz, csak Isten tetszését és dicsőségét, saját és felebarátja lelki üdvét szabad szem előtt tartania, nem pedig emberi dícséretek után törekednie.

E feltételek nélkül minden, bármily jónak látszó cselekedet is csak magvától fosztott gyönyörű külhéj.” (Gottine Lénárt Katholikus oktató és épületes könyve, 501.o) A nevünk ezekben a titkos, szívbéli történésekben fog az égbe íratni, és nem az emberek tetszése szerint.

Ma a legnagyobb akadálya ennek az emberek között háborgó harag, sértettség, a gyűlölet, mely megöli a szeretet igazságát. Pál apostol int bennünket, hogy ha haragszunk a másik emberre, a kibékülésnek gyorsan kell megtörténnie, azaz a haragunkkal ne menjen le a nap. (Ef 4,26) A harag ellenszere az alázatosság, ezt kell magunkban gyakorlatoztatni. Jézus maga int bennünket arra, hogy tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok, és alázatos szívű. (Mt 11,29) Azaz képtelen a haragra, mivel bűn nélküli, és ez az, aki az igazság, aki meg tud maradni a szeretetben, még gyilkosai iránt is.

Aranyszájú Szent János a haragos embert olyannak tartja, mint aki részeg. Egyébként az indulattól úgy is változik el az arca, hogy megcsúful, szeme kikerekedik, bevörösödik a feje, nyelve remeg, hadar, értetlenül, összefüggéstelenül beszél, de a legkártékonyabb az, hogy az értelmi ítélete is elhomályosul, és elveszíti a józan ítélőképességét. Haragos emberek békítése során tartózkodni kell a konkrét tanácsok adásától, és a feszültséget tompítani kell úgy, hogy a csúnya, bántó szavakat megszebbítve visszamondjuk, és a mögöttük háborgó szükségletet keressük. Ez mindig ugyanaz. A vágy, hogy szeressenek, elfogadjanak úgy, ahogyan vagyok, feltétel nélkül, és én is szerethessem a másikat. Idáig kell az emberek szívében lemenni, és tükröt tartani, amelyben a szeretet tükörképe van, és a fény, amit a labirintus barlangban kúszva követhet. Csak a szeretet utáni vágy fog békét hozni két haragvó ember között. Ha megátalkodottan gyűlöl minket valaki, akkor sem szabad haragudni rá, érte igencsak kell imádkozni, mert Isten őt is éppen úgy szereti, és nekem az engem gyűlölő is a felebarátom, vagyis üdvösségem egyik záloga az, hogy hogyan bánok én ővele.

A nevünk felírása az égben, ez kell legyen minden emberi törekvésünk mozgatórugója, akkor is, ha esetleg egész életünk rejtve marad az emberek tetszése elől. Hány, és hány csendes, észrevétlen, és elfelejtett élet van előttünk, különösen nekünk, falusi embereknek. Anyák, nagymamák, nagypapák, akik haragjukkal talán éppúgy küszködtek, mint mi magunk, ám ők belekapálták a földbe, és a divatos szóval mondva kiventillálták a munkában. Gyermekeinknek, és nekünk pedig itt van a világ ezernyi csábítása. Ma egy film is attól minősíttetik jónak, ha van benne erőszak, bujaság és ármány, ahol a szív csúf rejteke büszkeséggé lesz, az alázatos ember pedig balek. Nagyon kell ma törekednünk a világi értelemben a balekságra, mert ha mások, a magukat győzteseknek mondók baleknak néznek bennünket, akkor talán már az alázat útján bukdácsolunk.

Ezen az úton egymásba kell kapaszkodniuk a keresztény embereknek, és húzni, taszigálni a másikat is a derengő fény felé, és akkor talán mi is oda közelítünk. Pál apostol biztat bennünket, hogy ha valamit szenvedünk is az igazságért, boldogok vagyunk. Akik szidalmaznak minket, azokért ugyanis áldást mondunk. Ez sokszor hallgatással jár. Az anyósával perlekedő fiatalasszony közti békéltetésben tegnap mégis adtam egy tanácsot, a Zsoltárostól kölcsönöztem: Uram, állíts őrséget a szám elé! Mert – mondja Péter apostol – aki az életet szereti és jó napokat akar látni, tartóztassa meg a nyelvét a gonosztól és ajkai ne szóljanak álnokságot. (1Pét 3,8-15)