A Szent Ereklye ajándékai az életemben
A katolikus imatáborban úgy érzem, hogy sokat változtam. Köztük mikor elmentem, még nem nagyon tudtam mit jelent igazán kereszténynek lenni. A zarándoklat ott teljesen más volt mint tavaly. Mert most nem nyafogtam végig az egészet, nyugodt voltam, beszélgettem, és volt egy konkrét célom a zarándoklattal. Egy olyan emberért mentem el, akivel nagyon összevesztem és az apukája már csak a mennyből figyelheti, és gondozhatja gyerekeit. Nekem az volt a célom hogy imádkozzak érte. Lehet hogy akkor is haragudtam rá, de igazából én is hibás voltam abban a vitában. És ott nem az volt a lényeg, hogy akkor és ott milyen viszonyt ápoltam azzal az emberrel, hanem az, hogy jól legyen a családja egész. Az egész zarándoklat során csak ő jutott eszembe. A Szentlélek úgy érzem, hogy ezt látta és az lett a jutalmam, hogy mind vele, mind azokkal kibéküljek, akivel eddig rosszban voltam. Megtanultam a táborban, hogy mondhatom ugyan magamat őszintének, de ha nincs megfogalmazva, nagyon meg tudok vele bántani embereket. Ezen kell változtatnom. Azt is tudom már, hogy én olyan gyerek akarok lenni akire fel lehet nézni, mint ahogy tábor idején én is felnéztem a Krisztiánra. Arra is rá kellet jönnöm hogy a hit cselekedetek nélkül halott, és hogy nem lehet a hitet tanítani. Emiatt szeretnék példát mutatni és jó cselekedni emberekkel. Az, amit kaptam a tábortól, annak a titka a Szent ereklyével való megáldás lehet. Ott a tábori szentmisén mintha kiüresedtem volna, nem gondoltam túl semmit, olyan egyszerűnek éreztem magamat. Igaz, hogy az indulataimat még nem tudom teljesen kezelni, de ezen azért is változtatni akarok, mert így nem lehetek jó példakép, mint mondjuk a védőszentem, Szent László király. Ő volt a lovagság példaképe egész Európának. Ez a példaértékű viselkedés az, amire igazán felnézett mindenki a világban. Nem tudok mindenkinek segíteni még akkor sem ha akarok. Olyanoknak tudok csak jót tenni, aki a közvetlen közelemben van. Például osztálytársak, barátok, de leginkább a család. És ezekhez nem is kell olyan nagy dolgokat tenni. De akin tudsz segíteni, azon kell is, mert különben mondhatja magát mindenki nagy hívőnek, hogy most minden misére elmegy, hogyha nem tesz semmit, akkor a hite halott. Ezért is akarok segíteni másoknak. Mert aki tényleg hívő az ne válassza a könnyebb utat, cselekedjen ahol csak tud! A szüleinknek már csak az is segítség ha segítünk a házimunkában, a suliban sem kell nagy dolgokat tenni, hanem hogy ha mondjuk segíteni kell az osztálynak vagy valaki rosszul van, azon segíteni; én úgy vélem, hogy mindenkinek van egy feladata ezen a földön, és ha valaki rossz útra tér, őt vissza kell hozni, megtéríteni, hiszen az Istentől bárki bocsánatot kaphat, tehát a földi halál előtt is van esélye mindenkinek arra, hogy megtérjen. Ahogy a hitemről tanultam, az Isten mindig megkérdezi: velem vagy nélkülem? A halálunk után is még egyszer megkérdezi: velem vagy nélkülem? Mert Ő soha nem mond le rólunk, ezt kell észben tartanunk. Persze egy bűnösnek sokkal nehezebb lesz megtérni mint egy tiszta szívű embernek. Én is úgy szeretnék élni, mint Szent László: komoly, lovagias, aki mindig megbocsátott az ellenségeinek.
Ezentúl, hogy semmit ne kelljen megbánnom hajlandó vagyok megkeresni, és visszahozni az Istentől elkóborolt bárányokat.
Nagy Norbert
6. osztályos gyönki tanuló